Létem ha végleg lemerűlt ki imád tücsök-hegedűt?Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állítkáromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!
Megfogott ez a szép vers.
régen jártam itt, de most pótoltam az elmaradásokat: visszaolvastam a blogod, bár nem hagyok utólag most megjegyzéseket a régebbi bejegyzéseidhez.
SvaraRaderaNagy Lászlót én is szeretem, és mint magyartanár tanítom is :)
SvaraRadera