Avagy a kép kavalkád.
A virág a kertemben termett Otilia barátnöm jóvoltából már a harmadik évben elszórja magvait ugyanarra a helyre. Az utolsó nyíló szálakat vázába tettem, a konyhában gyönyörködtünk benne. Nemsokkal késöbb, jobban mondva rá pár nappal elutaztunk Magyarországra.
A két éjszakai kép Újpalotát mutatja be (XV.ker) by night. Telihold volt az éjszaka ami egy gyönyörü misztériumot adott a kép hangulatának. New Yorknak is elmehetett volna.
Ami a szölöt illeti (Othello fajta), az a nagynéném kertjében termett, svéd szemmel nézve kuriózumnak számít.
A bejárati ajtót illetöleg, itt szintén egy másik nagynéném lakik, nézzétek meg azt a csodálatos famunkát! Ilyen gyöngyszem, építészeti kiegészítöt ritkán látni.
Végülis az utolsó itteni (értsd svédországi) képpel búcsúzom mára.
Soha nem szabad feladni a játékhoz való kedvet, spontánul élve szép az élet!
Márti
Tipp: My Rose Valley jó leírás a nagyikocka összehorgolásához /angolul/.
Kedves Márta,
SvaraRaderaörülök hogy írswz magyarul, akkor én is tudom követni a blogodat.
Szeretettel: Rita
De aranyos vagy Ritám! Én úgy örülök, hogy írtál, megpróbálom a blogolást,- ez nagyon új dolog számomra, meg kell tanulnom a technikáját. Habár már 3 éve megvan a blogom. Azt hiszem meg kell találnom a hangnemét és témáját.
RaderaDe majd legközelebb amikor írok, akkor linkelek a te odaladhoz is.
Ölellek; Márti
szép képek! az othello nekem mindig is kedvencem volt, a zamata miatt. vicces az utolsó kép. mostanában én is úgy érzem, betemet az avar...
SvaraRaderaKöszi Éva, aranyos vagy :) Remélem pozitívan érzed úgy!
Radera